„Átkozott az apa, hétszerte az anya, ki egyetlen lányát bálba elbocsájtja; este elbocsájtja, reggelig nem látja, reggel nyolc órakor halva viszik haza!”
A gazdag bíró lánya és a faluvégi árva egymást megszeretik – de megengedi-e nekik ezt a világ? Évszázadok igazságtalanságai nyomorítják meg a lelket: a fiatalok a köztük lévő rangbeli különbség miatt nem lehetnek egymáséi. Kegyetlen törvények nyomán fakadnak fel a fájdalmas jajszavak, mert környezetük nem elégszik meg azzal, hogy elválasztja őket: bosszút áll rajtuk, amiért kísérletet tettek a konvenciók átlépésére.
„A téma, ami mindig aktuális, bár korántsem újkeletű. (…) Azt hinnénk, hogy erről már mindent elmondtunk, ismerjük a rövidke sztorit. Ám talán kevesebb beszéddel és több érzéssel tudnak még újat mondani/mutatni a HMG-sek. A csapat együtt, közösen ábrázolja az érzelmeket, szinte alig vannak egyéni súlyos motívumok, a nyomatékot és a keretet az egység adja és a ritmus. Az arcokról temperamentum, fájdalom, bánat, kimértség sugárzik. A tömeg sodor, akár a tánc. (…) A karakteres egyéni megnyilvánulások (népdalok, táncok és próza) őszinték, és ami óriási pozitívum: segítik a körülöttük álló „tömeg” színpadi jelenlétét, munkáját. A jelmezek egységesek (ezzel is a tömeget erősítvén), a kellékhasználat minimális, jelzésszerű és visszafogott. Díszlet nélkül játszanak a fiatalok. Mondhatni, minden az elért hatást segíti. A tömeg él és nagyot üt a porondon. A gimis srácok – nagy meglepetésemre – hiteles felnőtt, jó fizikumú férfiakká váltak a színpadon. Nőket láttam magam előtt és korosztályokat mű és „gagyi” jelzések nélkül. Kiemelném a táncok jelentőségét, az egyéni és közös énekek súlyát, a ritmus nyomatékosító és húzóerejét. (…) Az előadás végig lekötött, éreztem a problémát a bőrömön. Megrázó volt. Köszönöm Nektek! Elgondolkodtam a látottakon és megnyugtatott, hogy én szerencsére olyan korba és olyan családba születtem, ahol örülnek a boldogságomnak és nem minősítik a páromat. Szomorúan hangzik, de ez életeket menthet meg.” (Kovács Dóri: HMG-KIMI 11. d: A halálratáncoltatott leány, ODT villámkritika)
Az előadás a 2012-es Országos Diákszínjátszó Találkozón arany minősítést kapott, elnyerte a legjobb rendezés és koreográfia díját, emellett Mészáros Martin színészi munkájáért különdíjban részesült.
Galéria