A Metropolis című fekete-fehér némafilm alapján készült előadás egyszerre játszódik a jelenben és a jövőben; szól a nagyvárosok forgatagában élő társadalmi rétegek közötti különbségekről, valamint az emberek érzelmei és érdekei közötti válaszfalakról is. A metropolisz átvitt értelemben maga az ember. Itt bontakoznak ki a gondolatai, az érzései, itt kapnak teret kapcsolatai. A nyüzsgő városok kaotikus szervezettsége folyamatos mozgásban van, összeolvad benne a magányos és a társas lét. Fritz Lang 1927-es alkotása egyértelművé teszi, hogy a Metropolis egy igen különös gépezet, egy élő organizmus, amely lüktet és lélegzik.

“Fehér Ferenc színpadán sokkal inkább korunk nagyvárosának tipikus embertípusa jelenik meg különböző életképekben: aki hajszol valamit, de maga sem igazán tudja, hogy mit; aki egyéniségnek képzeli magát, pedig valójában pontosan olyan, mint mindenki más; és aki leginkább a külsőségeknek él. A koreográfus, akit többnyire kis létszámú produkciók, elsősorban szólók és duettek alkotójaként ismerhetünk, biztos kézzel, izgalmasan és változatosan mozgatja a nyolc fős csapatot [...] Ahogy Fritz Lang filmjének is fontos eleme a zene, úgy Fehér Ferenc Metropoliszát is meghatározza a saját maga által szerzett sokrétű, koreográfiai és előadói árnyalatok megmutatására késztető muzsika. Igazi csapatmunka ez az előadás, és magába szippantó élmény.”
Megyeri Léna: Trendtagadók, szinhaz.net

Fehér Ferenc Lábán Rudolf- és Hevesi Sándor-díjas koreográfus, akinek munkáira egyaránt jellemző az emberi viszonyok kíméletlenül pontos ábrázolása és egyéni tánctechnikájának koncepciózus bevonása az alkotói folyamatba. A Metropoliszhoz tervezett minimalista zenei kompozíciója olyan sajátos világot teremt előadásának, amelyben a különböző kultúrák mozgásképletei organikusan forrnak egybe.