Koncept/kreáció/performansz: Kelemen Patrik Fény: Dézsi Kata Művészeti asszisztens: Raubinek Lili Mentor: Gál Eszter
Celesztin a tánc poétikus értelmezés-lehetőségei körül kering: vajon milyen újfajta asszociációkkal, képzetekkel közelítsük meg azt? Az előadás megkísérli a táncot önálló, autonóm jelenségként kezelni, melyhez az előadó „testét adja”. Megszállás és megszállottság ez; Kísérlet a tánc esszenciájának anyagba írására: megkövült tánc-abszolútum. Ehhez az emberi kultúra égbéli figuráit hívja segítségül. Ezer lény ezer attribútuma táplálja a képzeletbeli testet, mely a táncost képek és asszociációk gazdag tárházává változtatja. Celesztin szem elé invitálja a látható-láthatatlant: a tánc anyagi-anyagtalan mivoltát. Mert tánc és test osztozik: akár egy fura, képzeletbeli Frankenstein-szerű hibrid, ami ott vibrál az emberi (gazda)test bőrén, orgonál az idegrendszeren és könnyedén csavargatja a zsigereket.
Celesztin az égre hívja a tekinteteket: fény, sugárzás, angyalok és kozmosz; legyek, repülők, sárkányok, ufók: éteri testek mind. Látható-láthatatlanok, a Magas Mennyek lakói. Felhők, villám, elektromos vihar. Bioelektromos kisülések; Sugár és Pászma.
“Éteri lényt láthatunk mozdulni, éteri zenékre – Kelemen Patrik új (tánc)asszociációkat teremt, amelyek több mint emberiek vagy embertelenek. Anyagtalan lényként mozdul, illetve az anyagon túlra nyúl a mozdulatokért, egyszerre idézve a dervisek révületét és az absztrakt robotikát. Időnként elsötétül a tér, a táncos elvonul, majd egészen új karakterben tér vissza – öt percenként változik, akár a tavaszi időjárás. Ugyanakkor valamiféle szent megszállottság is jellemzi a figuráját, újra és újra belekezd abba a kísérletbe, hogy megfogalmazza a tánc lényegét, hogy „pusztán” a testen keresztül érzékeltesse: a tánc önálló életet képes élni, a táncnak személyisége van, dönt magáról, cselekedni képes, és csupán médiumot keres a megnyilatkozásaihoz. A táncos-teoretikus Kelemen a saját bőrén keresztül érzékelteti e különös beltéri pokrócos piknikre összegyűlt társasággal, hogy a tánc irányít, és mindenféle égi jelenések segítségével van hatással ránk, földi halandókra.” Artner Szilvia Sisso: Övék itt a tér, szinhaz.net
Kelemen Patrik (1992, Budapest) jelenleg Budapesten élő szub-harmincas táncművész és alkotó. Tanulmányait Budapesten, Salzburgban és Brüsszelben végezte. Előadóként és alkotóként is tevékeny. Az alkotói munka mellett különös figyelmet szentel az improvizációs technológiák kutatásának. Jelenleg futó kutatásai – RAMBÓ és Állatok Ideje – a tánc poétikus, asszociáció-teremtő erejét és a kontent-kontext kölcsönhatását vizsgálják.
Támogatók: SÍN Kulturális Központ, MU Színház, DeFiguranten, Műhely Alapítvány, Philadelphia Dance Projects, NKA
Raubinek Lili: Kelly
Alkotó-előadó: Raubinek Lili Zene: Kelemen Patrik Szakmai konzulens: Boda Tibor Mentor: Molnár Csaba
Kelly harsány, egocentrikus és magába zárkózó személyiség. Szereti a nőket, meg a férfiakat is. Egyetlen értéke a hűség. Gyűlöli az állatokat és mindemellett elszánt harcot folytat az esőerdőkért. Szeret hazudni és tud is. Visszahúzódó élete végén a Nyugvópont Szociális Otthonban hal meg. Fiatalon egy viharos szerelmi csalódás vezeti öngyilkosságba. Életműve befejezetlen.
Talán már mindannyiunk fejében megfordult, hogy valaki más szeretne lenni, mint aki, akár csak napokra vagy órákra. Például Leonardo DiCaprio a The Beach című filmből vagy Scooby-Doo, vagy azzá a lánnyá válni az osztályból, aki tanulás nélkül is ötös volt mindig, vagy Harry herceggé, vagy simán akármilyen királylánnyá, halott idézővé, fiatalabbá, vagy nem létezővé. Kelly ezeken a változásokon gyúrja át magát és próbál helyet teremteni magában a szerepek számára, és addig nyúzni őket, amíg elvesztik szerep mivoltukat.
„Raubinek Lili számomra a hazai kortárs tánc újonnan felkent szent őrültje, és mi sem bizonyítja ezt jobban Kelly című táncperformanszánál, amely egy excentrikus, ám magába zárkózó többnemű személyiség átalakulásait, különböző arcait villantja fel. […] A színházzal és színházi neveléssel is foglalkozó Raubinek olyan intenzitással, szinte a révületig fokozódó tempóval dolgozza át magát a megjelenített szerepeken, hogy szemünk láttára foszlik le róla – a szó átvitt és konkrét értelmében is – a ruha meg az épp aktuális karakter. A rendszerbe foglalt őrületet látjuk kibontakozni a színpadon eszelős tárgyakkal és jelmezekkel kiegészítve, a parókáktól a világító-ugató plüsskutyákig.” Artner Szilvia Sisso: Övék itt a tér, szinhaz.net
Támogatók: SÍN Kulturális Központ, Nemzeti Kulturális Alap, Műhely Alapítvány, Szőnyi Tábor
12 éven felülieknek! Korlátozott nézőszám!
A két előadás és a vendégjáték a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Programjának támogatásával jött létre
Galéria