Mrożek darabja nem itt és nem most játszódik.(?). Egy egészen más Európában született meg, mint amiben ma élünk, mégis, témája és az általa bemutatott problémák örök aktualitásukkal az elevenünkbe vágnak. Mi késztet egy embert arra, hogy elhagyja hazáját, legyen az értelmiségi vagy éppen kétkezi munkásember? Kitéphetők-e végérvényesen a gyökerek egy jobb élet reményében? Hogyan élhet le valaki egy életet idegenként?

Nem politikai drámáról van szó. A két névtelen alak egész előadáson át tartó szóváltásának elsődleges célja nem az, hogy éles rendszer- vagy társadalomkritikát nyújtson.

Mucsi Zoltánnak ez az első színházi rendezése itthon. A színészi játék előtérbe helyezésével sokkal inkább magára az emberre koncentrál, a benne lezajló folyamatokat szeretné megérteni. A két, egymástól nagyon különböző szereplő vitája az önmegismerés folyamatát, vagy inkább annak lehetőségeit kutatja.
Az előadás szövegkönyvét Pászt Patrícia fordította újra, felfrissítve és közelebb hozva a ma emberéhez Mrożek szövegét.

„Van két ember, akiknek látszólag semmi köze nincs egymáshoz, kizárólag az a közös bennük, hogy valamelyik kelet-európai országból jönnek és valamelyik nyugat-európai országban ülnek ketten egy nyomorúságos kis albérletben. Mind a kettőnek voltak álmai, amelyeket idővel elvesztettek. És ezzel egy időben teljesen kicsúszott a lábuk alól a talaj.” – mondja Molnár Gusztáv, a darab egyik figurájának megformálója.

„Amikor elkezdtünk gondolkodni azon, hogy kit kérjünk fel rendezőnek, egyértelmű volt, hogy nem is lehet más, mint Kapa. Rengeteget elemeztünk, beszélgettünk, boncoltuk a darabot. Kapa elképesztően intenzíven van jelen a próbafolyamat során, szinte beköltözött a fejünkbe, nem egyszer kaptam azon magam a felkészülő időszakban, hogy megyek az utcán, jár az agyam a darabon, és azt vettem észre, hogy az ő hangja szól a fejemben. Ha akkor megfordulok, talán ott is áll mögöttem a járdán. A játék egészen egybeforrt az ő jelenlétével.” (Géczi Zoltán)
Emigránsok - „Kicsúszott a lábunk alól a talaj” / páros interjú a színészekkel, 7ora7.hu

„Ahogy feltárul előttünk a két figura végzetes egymásra utaltsága, ráébredünk, hogy hasonlóbbak, mint hiszik: nemcsak szimbiózisban élnek, hanem valójában ugyanolyan önámítás viszi őket előre. Csak illúzió volt, hogy saját kezükbe vették a sorsukat hazájuk elhagyásával, életüket csupán látszatértelemmel tudták felruházni, így saját magukból csináltak groteszk tréfát.”
Bujdosó Bori: Azt ismered, hogy a gazdasági bevándorló és a menekült beszélget?, vs.hu

„Molnár Gusztáv és Géczi Zoltán képesek mélyen emberi drámának mutatni a politikai parabolát. Játékuk aprólékos kidolgozottsága, egymásra való reakcióik élessége, a folyamatos, de nem pótcselekvésszerű mozgás izgalomban tart, miközben a színészek értelmezve, sajátjukként mondják el a remekül újrafordított szöveg téziseit és antitéziseit. És még egy kis remény is jutott a végére – az már a néző habitusától függ, hogy ironikusan vagy szó szerint értelmezi a zárójelenet szavait. A hatalom előtt olyanok vagyunk, mint a vizeldében.”
Kovács Bálint: A hatalom előtt olyanok vagyunk, mint a vizeldében - Mucsi Zoltán-interjú, origo.hu

„A Terminál Workhouse egy frissen alakult társulat, akik alig egy éves működésük alatt több előadást is létrehoztak már. Hatalmas lendület van bennük. Ritkán látok ennyire határozott csapatot, ilyen szakmai háttérrel és elkötelezettséggel, ezért boldogan támogatom a kezdeményezéseiket. A Manna pontosan ezt a feladatot vállalta, hogy az ilyen felnövekvő csapatokat segíti az első lépésekben. Az Emigránsok új fordításban való színpadra állításába ennek mentén sikerült bevonni a Lengyel Intézetet és a Stúdió K-t.”
Gáspár Anna, a Manna Egyesület elnöke

www.terminalworkhouse.hu
www.facebook.com/terminalwh

Az előadás a Budapesti Lengyel Intézet támogatásával jött létre, a Hofra Kft. engedélyével.
Támogatók: NKA, EMMI, Stúdió K