„Az ember elvont lénnyé lett. Nem arra reflektál, ami van, sokkal inkább arra, ami nincs, csak emlékezetében, képzeletében, vágyaiban és hiedelmeiben létezik.”
(Lányi András)

Alá-fölé rendelt viszonyok, érzelmi szintkülönbségek, energiák, melyek ellentétes irányokba ható szándékokat generálnak. E két energiasík vertikális kommunikációjának alapja egyfajta rítus lehet. Ebben a rendszerben keressük helyünket. Ha megszűnik ez a rendszer, a kommunikáció valóság-helyettesítővé válik, és megjelenik az emberben a tudattalan. Mindezek az ember saját lététől való elidegenedését eredményezik, aki a valósággal elvesztett kapcsolata miatt hajlamos elveszni a virtualitásban. Ebben a helyzetben a rítus funkciójától megfosztva, kizárólag horizontálissá tett kommunikációként – a tudattalan inverzeként – a tudás intézménye és a konkrét élet között kísérel meg közvetíteni, hogy feloldja a tudattalan létezésének irracionalitását.

„…a lényeget elleplező fátyolra koncentrál, magából a jelentésből csak nyomokat, állandósult traumákat hagy, melyet megfejteni és a tudáshoz eljutni a néző feladata. Megjelenik például a félelem, a be- és elzártság, a hatalom és az agresszió archetípusa, melyeket rituális szólókban és duókban táncolnak el az előadók. Mozgásuk páratlanul kifejező, pontos. Nem véletlen, hogy Hargitai Mariannt az évad legjobb táncosának járó kitüntetéssel díjazták a Tánc Világnapján (…)
Minden további nélkül mondható, a Pyramidon az egység és a teljesség illúziója ellen száll küzdelembe. Azt prezentálja, amiről az ember éppen megfeledkezni igyekszik, együtt él benne a jelen és múlt. Különlegessége, hogy eközben nemcsak a belső emberi tartalmakról tesz homályos állítást, de a néző pozícióját is megkérdőjelezi, szerepét absztrahálja, és a megértési folyamatra tereli a figyelmet, mely a végtelenbe fordul.”
(Komjáthy Zsuzsanna: Tudatos véletlen, Ellenfény, 2011/12.)

www.cedt.hu

Támogatók: NKA, Budapest Bank Budapestért Alapítvány, SÍN Kulturális Központ