A tánc jelen tud lenni bármilyen érzésünk nyomában, félelmeink szűkölő terében, mindennapjaink artikulált és artikulálatlan mozdulataiban. Igazi megjelenési formája azonban az öröm, s ez fordítva is igaz: öröm a tánc kezdete. Schiller ódaként értelmezte az örömöt, s az ódáról tudható még az is, hogy ünnepi műfaj, amelynek különösen vallásos formája a himnusz. Amikor még az ünnep jelenlétet követelt, vagyis nemcsak a ruha vált ünnepivé, hanem maguk a résztvevők is; amikor az emlékezés még nem merült ki egy régmúltra fókuszáló aktusban, közhelyszerű beszédben, hanem rituális- szertartásos eljárások révén tárgyának elevenjéig hatolt, valósággal megjelenítette azt, akkor az ünnep és a tánc még egymásnak voltak rendelve, még egymást feltételezték.
A Himnusz című előadás tánc és ünnep kapcsolatát járja körül. Az előadás két egyenrangú pillére a zene és a tánc: egyfelől a kortárs zenét és Erkel Ferenc korának zenei világát, másfelől pedig a néptáncot és a kortárs táncot ötvözi.
Juhász Zsolt rendező-koreográfus ezúttal külsős művészekkel is dolgozik, Lázár Eszter a Pécsi Balett szólistája volt, Baranyai Balázs a kortárs tánc világából érkezik, ifj. Zsuráfszky Zoltán az Állami Népi Együttes szólistája, Vida Gábor a Közép-Európa Táncszínházban vált ismertté, míg a Duna Táncműhelyből Bodor Ildikó és Bonifert Katalin lépnek színpadra.

„Húsvétra Kinder tojás, szülinapra léggömbeső, karácsonyra öt nyelven beszélő girland – ünnepelünk. Kívül csinosan, belül pedig érdektelenül, pihenve a megszokásokban.
A Duna Táncműhely remek időzítéssel, a decemberi nagybevásárlás közepette óva intő előadással mutatkozott be a Szépművészeti Múzeumban. Mi meghitt, és mi megjátszott? Vajon ki merünk nézni a pezsgőspohár mögül, amikor az újév nyitányaként felcsendül a Himnusz?”
(Szemessy Kinga: Ünnep-szindróma, ellenfeny.hu)

„Érdekes színfolt volt, hogy a Himnuszban a Duna Táncműhely leginkább néptáncos alapképzésű táncművészei groteszk mozgással fricskázták meg tartalmatlan bálványimádásra mindenkor kész görcsös hajlamainkat.”
(Kutszegi Csaba: Várunk, mint Vladimirék Godot-ra (Jegyzet a veszprémi A Tánc Fesztiváljáról), tanckritika.hu)

A Duna Táncműhely azzal a céllal alakult 1999-ben, hogy a magyar néptánc sokszínű formakincsét felhasználva igényes táncszínházi produkciókat, kortárs mozgásszínházi előadásokat hozzon létre. Az alkotók a néptáncot speciális tánctechnikaként kezelik, amelynek segítségével igyekeznek egy egyéni mozgásnyelvezetet kialakítani. A táncműhely változó összetételben működik, tagjai professzionális táncosok. A darabokat a koreográfusok és a táncosok stúdiómunkában készítik, Juhász Zsolt koreográfus vezetésével. Előadásaikkal számos hazai és külföldi (Szlovákia, Lengyelország, Németország, Ausztrália) táncfesztiválon találkozhatnak a nézők.

www.dunatancmuhely.hu



Támogatók: NEFMI, Balassi Intézet, Szépművészeti Múzeum