A nemzetközi hírű Macskajáték számtalan előadást ért már meg különböző szövegvariációkkal. Berényi Gábor már régebben készített egy „kamaraváltozatot”, most pedig A Szkalla lányok címen egy olyan szövegváltozatot, amelyben csupán a két főszereplő mondja el, éli meg a Szkalla nővérek híres történetét. A pódiumszínházi előadásban Gizát Tordai Teri, Orbánnét Béres Ilona alakítja. Az előadás bemutatója 2012 áprilisában volt, a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
„Berényi Gábor az Örkény-centenárium alkalmából látható variánst Béres Ilona (Erzsi) és Tordai Teri (Giza) számára készítette, célirányos tömörítéssel (a hasonló című kisregény szövegére is pislantva). Míg a Macskajáték-rendezések általában a két, idős korba ért Szkalla lány egy életen át szeretve perlekedő jellemütközését élezik ki a hűvös, decens (hosszú ideje tolókocsiba kényszerült, alig mozgásképes) Giza és a formaságokra fütyülő, fékezhetetlenül eleven Erzsi (Orbánné) között, a jelen feldolgozás a különbözések mellett is inkább azt láttatja, hogy ők ketten: testvérek. Egymás életének, sorsának tanúi, s alighanem mindhalálig legfontosabb résztvevői. Akik végül egy régi-régi, eltűnt – 1918-ban vagy 1919-ben exponált – fényképre emlékezve sokadszor is mást gondolnak, mert „Biztos csak az, hogy bennünket ábrázol, Szolnok megye szépeit, a Szkalla lányokat, habos tüllruhában, szélfútta hajjal, nevetve, integetve, egy domboldalról lefutva. De hogy ki elé, mi elé futottunk, kinek vagy minek örültünk, az most már örök talány marad”. (…) … az egymással a szövegen kívül, a tehetség, együttműködés és szerepbe-feledkezés titkos reléi révén is kommunikáló két színésznő tökéletesen megfelelt választott-vállalt feladatának. Berényi Gábor rendezése, úgy tűnik, gondos konzultációk és szituáció-elemzések sorával küldte őket a színpadra, ahol fényváltásra, ritmust adó külső effektusokra nem számíthattak, eszközökre is csak elvétve (például a saját civil szemüvegükre). Tordai el sem mozdulhatott karszékéből, Béresnek talpalatnyi helyen kellett kilométereket bejárnia minimális körözéssel. E korlátozások szinte mind a dialógusra csupaszított Macskajáték javát szolgálták, a tézis és antitézis módra élő testvérek potenciális, csakis a mindent felülíró szeretet jegyében lehetséges szintézisére koncentrálva. Béres Ilona mahagóni színű frizurájával, késő nyári, őszi melegséget árasztó barna kosztümjével, Tordai Teri ezüstös hajjal, lila-ezüst, téli sugallatú kompléval biztosította a hiteles külsőt, feltöltve (főleg az előadás első kétharmadában) a benső, szuverén emberség szuggesztív iskolajátékával. Béres állandó öniróniával csitított Erzsi-dinamikája Tordai pedánsan meg-megélénkített Giza-passzivitásában lelt párjára.” (Béres, Tordai - A Szkalla lányok - Tarján Tamás, kultura.hu)
Örkény István Macskajáték című műve alapján színpadra alkalmazta: Berényi Gábor
Előadják: Béres Ilona és Tordai Teri
Látvány: Ondraschek Péter
Jelmez: Jánoskuti Márta
Produkciós vezető: Gáspár Anna