THEALTER U21 plusz
75’
Van úgy, hogy éjjel-nappal színház. Fönt és
lent is. Akkor is, ha „nincs értelme". Akkor is, ha „nem lehet”. Akkor is,
ha „minek".
Hátha.
Egy fiktív (?) jövőben - egy sorstalan
országban - egy fiatal társulat próbál... életben maradni. Követ görgetnek egy
olyan világban, ahol kő kövön nem marad. Szorgos Sziszüphoszokként küzdenek,
dacolva a hiábavalósággal.… mert ebben a fiktív jövőben - melynek természetesen
semmi köze sincs jelenünk valóságához - miért is lenne szükség színházra? Vagy
kő színház? De kő?
A Kaposvári Egyetem harmadéves hallgatói
akkor is írnak, rendeznek, játszanak, amikor nem tanulnak. Minden idejükben és
mindenhol. Órán, próbán, szabadban (időre és térre egyaránt vonatkoztatva),
éjjel, hajnalban, amikor és ahol teret és lehetőséget kapnak. Az Ördögkatlan
Fesztiválon, a Tűzraktérben, és most Szegeden. 2016-ban (és legalább három
síkon) játszódó történetük akaratról (méghozzá szabadról), erőről,
értelmetlenségről, színházcsinálásról (ez mind egy?).
Ha csak Camus Sziszifusz-ából csináltak volna színdarabot
leleményes dramaturgiával, fürge nyelvvel, ötletes szituációkkal, akkor
is a legnagyobb dicséretet érdemelné ez a teljesen önállóan, minden
/tanári/segítség nélkül megalkotott produkció. Az osztály két színinövendéke, Fábián Péter és Benkó Bence azonban a mitológiai
példázatot az azt színre vivő, alternatív független csapat, a „Kőfejtő”
üldöztetésével, betiltásával kapcsolta össze, rémítő lenyomatát adva
színházi életünk rettenetes jövőjének. (…) De honnan tudhatják ezek az ifjú
emberek, ennyire csalhatatlan intuícióval, hogy hogyan is állunk? A
kaposvári színház társadalmi érzékenysége izzik tovább bennük?
Honnan ez a tudatosság, honnan ez a pontos ítéletalkotás? - Mindig
is érdemes lesz színházba menni, vagy inkább osonni, a kőfejtőbe, a kazamatákba
is: „Hátha.” (Fehér Elephánt)
http://k2szinhaz.blog.hu
http://www.mk.ke.hu/
fotók: Ördögkatlan Fesztivál