A Szegeden is jól ismert társulatot komolyzenei, színházi és képzőművészeti múlttal rendelkező független művé-szek alapították 1997-ben. A Társulat tagjai egyedülálló próbamódszert dolgoztak ki, melynek legfontosabb eleme: a rendező szerepkörének kiiktatása a próbafolyamatból. A szövegkönyvek a kiválasztott zenei és irodalmi anyagok alapján csak az adott előadásra jellemző dramaturgiai szerkesztéssel készülnek. Az így létrehozott bemutatók anyaga elidegeníthetetlen az alkotók személyétől, vagyis darabjaik kizárólag csak a Társulat nyelvén előadható produkciók. Előadásaik a cirkusz, a performance, a kamara-opera, a zenés dráma és a különös hangszerekből álló látvány-színház határmezsgyéin egyensúlyoznak.

A 2007-ben bemutatott előadás Thomas Bernhard: Isten éltessen, Borisz című műve alapján készült. Arról az állapotról szól a játék, amikor a várva várt esemény bekövetkeztével és elmúltával a halál pillanata is elérkezik és nyomtalanul el is múlik. Az előadás képeivel, és zenei világával szuggesztíven utal a bernhardi darab lábnélküli szereplőinek nyomorúságára és egyben újra felveti a társulat alapproblémáját: belepusztulunk-e ebbe a játékba, vagy ennek is lehetséges folytatása. Mi az utóbbit reméljük. Rendületlenül. Bár az ünnepelt holtan zuhan az ajándékba kapott dobba, azért szeretnénk egy kicsit hahotázni.

„A Zsúr erős pillanatai nem csak a mindig kínos karácsony és születésnapok kényszeredett ünnepére, hanem a színház ünnepiségére is rákérdeznek. Ilyenkor összesűrűsödik a levegő, és ami megszületik, egyszerre cirkuszi és vérfagyasztó.” (Sebők Bori, Hajónapló Műhely)