Közreműködnek: Nyemcsok Éva Eső újságíró,  Havas Judit előadóművész, Rácz László előadóművész, valamint olyan roma, hajléktalan, siket és/vagy nagyothalló, gyengén látó, lelki beteg emberek, akik vállalták, hogy kilépnek a közönség elé és beszélnek saját kirekesztettségükről, illetve előadnak produkciókat, amikkel kifejezik jelen életérzéseiket. Mellettük bemutatkozik a Csillagszálló hajléktalanokat támogató folyóirat (Budapest).


Az emlékévben született szövegek és a Radnóti által írt szövegek párhuzamos akciói a Régi Zsinagóga színpadán. Szerzők és interpretátorok vegyes kórusa erőltetett menetben. „Homo sacerek” – zsidók, romák, hajléktalanok, lelki betegek, siketek és nagyothallók, megalázottak és megnyomorítottak, színészek - szövegei és előadásai.

„Az ember kétféle értelemben halhat meg, kétféleképpen lehet halott: a szó biológiai és társadalmi értelmében és ilyen értelemben két élete és két teste is van. Lehet, hogy valaki biológiai értelemben él, társadalmi értelemben azonban halott (meghalt a közösség, a közös emlékezet vagy akár a közösség gondoskodása, jogi gyakorlata számára), semmibe veszik, élete a puszta élet (zoé) szintjére redukálódott. És megfordítva: előfordul, hogy biológiailag rég halott, társadalmilag azonban – a közösség számára – a legelevenebb életet (biosz) éli: szociális teste, kulturális alakja, szellemi személyisége szerint nagyon is él, olyannyira, hogy biológiai halála után kitüntetésben, előléptetésben, jutalomban részesülhet, vagy ellenkezőleg: megbüntethetik, megszégyeníthetik, korlátozhatják társadalmi vagy kulturális mozgási szabadságát az intézményesült emlékezet terében.”
(Szilágyi Ákos)

A 14. Őszi Kulturális Fesztivál és a MASZK Egyesület koprodukciója.