A THEALTER 1991-ben indult nyári nemzetközi színházi fesztivál, amely
a térség legrégebbi, a legutóbbi évekig egyetlen évente jelentkező nemzetközi színházi fesztiválja. Évről-évre olyan független, azaz innovatív művészi közösségeket látunk vendégül, akik a komplex színházi nyelv művelésében értek el kimagasló esztétikai és színháztörténeti jelentőségű eredményeket, és nyitottak vagyunk minden új kísérletre is.
A kezdetektől nagy hangsúlyt fordítunk a határon túli magyar színházak bemutatására, 2003-tól a
„Déli Vonal” koncepció kidolgozásával adtunk fesztiválunknak végleges karaktert: a hármas határ közelében földrajzi és kulturális találkozási pontot kínálva különös figyelmet fordítunk a Balkán és Kelet-Európa izgalmas, újító alternatív társulataira, alkotóira. Zenei, képzőművészeti, szabadtéri, gyerek- és szakmai kísérőprogramok gazdagítják a találkozó műsorát. 2012 óta fesztiválhíradóinkban
mozgóképes formában is beszámolunk az eseményekről.
A fesztivál logóját és plakátjainkat a kilencvenes évek közepe óta
Baráth Ferenc jegyzi, akit THEALTER-sorozatáért 2003-ban a képzőművész szakma Arany Rajzszög díjjal jutalmazott.
Az elmúlt bő harminc évben a Régi Zsinagóga, a THEALTER és a MASZK neve szorosan összekapcsolódott.
Eddigi tevékenységünk nyomán több mint 30 ország több mint 200 színházi alkotóműhelye mutatkozott be városunkban, sokan elsőként Magyarországon.Az elmúlt bő harminc év alatt olyan generációk nőhettek fel városunkban, melyeknek módjában állt a világszínház kiemelkedő alkotóival, innovatív művészeti műhelyeinek munkáival találkozni.
Az utóbbi évek egyik legfontosabb innovációja a
THEALTER Tea for Two tréningkurzus volt, ahol 17 év feletti, hazai és határon túli, közép- vagy felsőfokú művészeti oktatásban résztvevő fiatalok dolgoztak együtt 2-3 kiváló alkotóval. A műhelymunkát nyilvános tréningbemutató követte, melyeket rögzítettünk.
Fő helyszínként a Régi Zsinagóga és a Kisszínház várja a fellépőket és a közönséget, de lehetőség szerint évről-évre bevonunk új helyszíneket is.
A nagykorúvá érett fesztivál történetében a 2008-as esztendő a metamorphosis, a 2009-es az illúzió éve volt. 2010-ben a hetvenéves Tolnai Ottót ünnepeltük színházzal, 2011 a fiatalok, 2012 a függetlenek, 2013 a figyelő tekintet és a nyúl, 2014 a puttók éve, 2015 a jubileumi, negyedszázados fesztivál, 2016 a macska, 2017 pedig a kutyák éve volt. 2018 a mindig éber, a veszélyre hangos gágogással figyelmeztető, csapatban igen hatékony liba éve, 2019 a huszonkilencedik év, 2020 a jubileumi fesztivál, az eufórikus újraszínház, 2021 a lovas abrakadabra éve volt. 2022 háborúval sújtott év.
2023 után 2024 is a teljes bizonytalanság és az elszánt kitartás éve.
Az
Európai Fesztivál Szövetség EFFE-minősítését négy alkalommal elnyerő THEALTER olyan fesztivál, amely hagyományai, erényei megtartása mellett úgy tud megújulni, hogy még többet és még jobbat adhasson a közönség és a szakma számára.
Július 27-e és augusztus 2-a között harmincnegyedik alkalommal zajlott
le a szegedi MASZK Egyesület által szervezett THEALTER fesztivál. A nézőtereket megtöltő, Szeged és Budapest mellett Magyarország 12
megyéjének 52 kisebb-nagyobb településéről és a határon túlról – 3 országból –
érkező lelkes közönség a független színházcsinálók
legújabb generációjának tagjaival ismerkedhetett meg, és számos alkalommal
saját vita- és párbeszédkészségét is tesztelhette. A fesztivál nyitónapján egy
ősbemutatót és egy nemzetközi együttműködésben készült helyspecifikus előadást
mutattak be a szervezők, de a fesztivál műsorán szerepeltek klasszikus irodalmi
művek adaptációi, báb- és táncszínházi előadások, VR-szemüveges szellemidézés,
séta-, részvételi és főzés alapú közösségi színház is. Szeged újra a
függetlenek fővárosa volt: 7 nap alatt 7 helyszínen 25 különböző produkciót
láthattak a nézők.
Egy részlet Balog József, a MASZK Egyesület elnöke,
a fesztivál művészeti vezetője szubjektív összegzőjéből: „Van Lázár Ervin, Móricz, Kertész,
Mariella Mehr. Talán a Svájcban született roma írónő kevésbé ismert, mint
Árvácska. Köves Gyuri, aki kettőjüktől eltérően, nem volt árva. Szerető család.
Aztán KZ láger, 15 évesen. A lányoknak kevesebb szerencséjük volt. Bocs,
mondom, kevesebb szerencséjük, mint Köves Gyurinak. Kora gyermekkoruktól
éheztették, erőszakolták, verték, égették, elektrosokkolták, intézetbe zárták,
tanyára adták, éheztették, erőszakolták - és a végtelenig, tovább - őket.
A másik a düh. Mi írtuk, a
mi életünk. Vagyis a tiétek. Is. Harag, düh. Előadásról előadásra. A harmadik a
döntés. Megkérnek minket, nézőket, hogy döntsünk. Mondjuk el, mit gondolunk, mit
érzünk. Mit? Mit? Mit? Molnár Csabáék tánca csapdába csal, hurrá, Fehér Feriék
meg felrobbantják a Zsinát. Bravó! Bocs, annyi, de annyi remek férfi színésznő
és női színésznő. Eléneklik, elmozogják, elmondják. A magukét.”
Proics Lilla színikritikus, a Kritikus szekció társműsorvezetője nagyra értékeli,
hogy a fesztivál állva tud maradni a nehezedő körülmények között is: „Az idei
program már a szívósan túlélő függetlenek fesztiválja, akik közt történetesen
több a hazai csapat, mint a külföldi. Már van egy olyan társadalmilag
elkötelezett, a működésben is tudatosan, értékalapon orientálódó, jellemzően
fiatalok alkotta közeg, akiknek a THEALTER a fesztiválja lett. Az ő munkáik
megerősítették és újrateremtették azokat a minden fennhéjázástól mentes
színházi nyelveket, amelyek már maguk mögött hagyták az idillinek látszó
polgári színházat, és autonóm módon jelennek meg a szélesebb közönség számára
is. A THEALTER nézői eltökélten jönnek, kíváncsian követik a már ismert vagy
vadonatúj csapatokat. A fesztivál minden emblematikus helyszínén, illetve az
azok között jövő-menő-guruló nézők összetéveszthetetlen nyomot hagytak az
időben.”
Lencsés Gyula szociológus, színházrajongó a
fesztivál törzsnézője, aki nélkül nincs THEALTER. Az egyetemi oktató ünnephez
hasonlítja a fesztivált, melynek idei programjából kiemelte kedvenceit:
„Gyönyörűen adta meg az alaphangot a természeti környezetbe ágyazott
filozofikus-meditatív Szélcsendélet.
Ennek technikai értelemben ellenpontja volt a VR-szemüveggel élvezhető, igen
tömény Szeánsz (Necromancy).
Maradandó, intenzív élményt jelentett mindkét bábelőadás: a Szegény Dzsoni és Árnika, és az egészen döbbenetes Árvácska. Pintér Béla és Székely Csaba darabjainak legjobb
pillanataival volt egyenértékű a bOdyssey project sziporkázó Búcsúja. Magával ragadott a Sorstalanság letisztultsága. A Wonders of Transylvania-t elismerés
illeti a választott – még ma is nehéz – téma sokoldalú, elfogulatlan és
kritikus, a reflexiót sem nélkülöző, végkicsengését tekintve nem túl optimista
körüljárásáért. A közönséget közvetlenül megszólító és bevonó előadások közül
kettőt emelek ki. A game changer
kockázatos játékra ösztökélte a nézőket, míg az Örökölt bors nem csak a színészek személyes történeteivel
ajándékozott meg, de kellemes meglepetésként meg is vacsoráztatott. A fesztivál
által képviselt értékek tágabb társadalmi kontextusát érzékeltette, és így
szervesen kapcsolódott a programhoz az SZFE erőszakos ’modellváltásáról’ szóló
könyvet bemutató tartalmas beszélgetés a szerzővel, Upor Lászlóval.”
Az eseményekről ebben az évben is a fotókkal illusztrált blogjr írások tudósítottak, rögzítették a fesztivál alatt élőben közvetített, zoomon zajló (így bárki által „látogatható”) kritikus szekció beszélgetéseit, és forgattak THEALTER Híradókat, melynek adásai bárki számára elérhetőek a fesztivál honlapján, illetve youtube-csatornáján.
A
34. THEALTER fesztivál fő támogatói Szeged MJV Önkormányzata, az NKA Kulturális
Fesztiválok Kollégiuma, az NKA Színházművészet Kollégiuma, a Kulturális és
Innovációs Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő és a Szegedi
Rendezvény- és Médiaközpont Nonprofit Kft., médiatámogatója a Revizor – a
kritikai portál. Megvalósult a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.
