A klasszicista stílusú kis zsinagóga 1843-ban épült. 1977-ben vette meg az akkori városi tanács a használaton kívüli épületet az izraelita hitközségtől – a Nemzeti Színház felújításának idejére a színházat szándékozták itt elhelyezni. Erre azonban nem került sor, az épületet méltatlan célra: raktározásra használták. 1992-ben a kis - avagy régi - zsinagóga az önkormányzat tulajdonába került azzal a feltétellel, hogy vállalja a műemléki jellegű felújítást 1994. december 31-ei határidővel. 1994-ben a teljes tönkremenetel előtti utolsó pillanatban kezdődött meg a tetőfelújítási munka. Legutóbb 1997-ben változott az épület kívülről: ekkor megújult a homlokzat, valamint visszakerült eredeti helyére a Hajnóczy utcai oromdísz, a teljes felújítás azonban mindmáig elmaradt.

A klasszicista stílusú kiszsinagóga 1843-ban épült meg azt követően, hogy az egyre nagyobb létszámú szegedi közösség számára a város első zsinagógája már kicsinek bizonyult. (A közösség már az 1830-as évek közepén hozzákezdett volna az építkezéshez, de a város évekig nem adott engedélyt, így cselhez folyamodtak: írattak egy olyan orvosi igazolást, amely szerint a régi épület életveszélyt jelent az ott imádkozókra – ezt az indokot pedig a városi tanács elfogadta.) A tervezők óbudai és pesti templomtervek alapján dolgoztak, az épület a kor igényeinek megfelelő klasszicista stílusban épült meg három év alatt, a földszinten a férfiak részére szolgáló padsorokkal, az emeleten pedig a női karzattal.

Az épületet először 1857-ben újították fel, az 1879-es nagy árvíz azonban olyan mértékben megrongálta, hogy szinte használhatatlanná vált. (A Hajnóczy utcai külső oldalon található egy magyar és egy héber nyelvű emléktábla, amely az akkori vízszintet mutatja, figyelembe kell azonban vennünk, hogy az akkori utcaszint 1,80 méterrel alacsonyabb volt a mostaninál!). Ezután a felújítás mellett növelték az imaszékek számát, valamint a földszinti helyiségek közül hármat lakássá alakítottak át.
A szegedi zsidó közösség számára a századvégen azonban már ez a zsinagóga is kicsinek bizonyult, így az 1890-es évek végén megkezdődtek egy jóval nagyobb templom építésének előkészületei, majd 1903-ban felavatták a szomszédos telken felépült „új” („nagy”) zsinagógát. Ezután a közösség hitéletének helyszíne az új épület lett, a régi zsinagógát csak nagyon ritkán használták, de 1906-ban újra felújították, a környező terepszintet és az épületet is mintegy 1,60 méterrel feltöltötték, a homlokzati részeket pedig kismértékben átalakították.

Az I. világháború után helyezték el a főbejárat két oldalán a két márványtáblát, amelyek a szegedi zsidó áldozatoknak állítanak emléket.
A II. világháború után a jócskán megfogyatkozott közösség néhány évig még használta az épületet, 1959-ben kisebb átalakításokat is végeztek a homlokzaton, később azonban már csak bútorraktárként funkcionált.

Letöltés

Az 1843. május 19-ei avatáson elhangzott beszéd