Nagypál Gábor az előadás címszerepéért 2019-ben elnyerte a Gábor Miklós-díjat.

A Macbeth a lélek vívódásáról és nem a hatalom megszerzésének mechanizmusáról szól.  Becsületesnek lenni vagy engedni a kísértésnek, és akár gyilkosság árán is utat törni, érvényre juttatni önnön tehetségünket. Lady Macbeth nem csak támogatja Macbeth-et, de szinte bele is taszítja a bűnbe.  Szerelmük egy gömb – két ember tökéletes belső köre.
Rajtuk kívül senki sem küzd a lelkiismeretével, senki sem próbálja meg ép ésszel túlélni saját sötét tetteit. Sokan halnak meg, de a történetükbe csak ők halnak bele. A Macbeth a cselekvés szabadságát teszi próbára. A paradoxonok tragédiája ez, egy hatalmas szabadvers az emberi lélekről. Ott van bennünk a jó mellett a rossz is, az érték mellett az értéktelen, a nagyvonalú mellett a kicsinyes.
Történik mindez egy olyan országban, ahol mindenki fél, ahol senki sem őszinte, ahol mindenki önmagát tartja a legtöbbre és érdekei szerint hajlik és dörgölőzik a hatalomhoz. Hol a megoldás? Gyilkosság, amivel Macbeth nem csak az álmot öli meg, hanem a jövőt is? Vagy királyi terv szerint lesz rend, ahol mindenki tudja a helyét. A thánokból grófok lesznek, jöhet a törzsi Skóciában a feudalizmus. Ha fájdalmas is, de Lady Macbethnek talán igaza van: „Csalni a világot: légy, mint a világ”.

„Nagypál világossá teszi: ez a férfi éppen abba bukott bele, hogy nem tudta maximálisan leigázni önnön értékrendjét. Játékát a legegyszerűbb gesztusok teszik igazán megrendítővé, szótlan kálváriája, sűrű csendjei, félbehagyott mozdulatai mind-mind többet árulnak el, mint amire egy nagymonológ képes volna, de pusztán csuklópántjának folytonos igazgatása is tűpontos lélekrajzot ad erről az önnön sóvárgása által legyőzetett emberről.  Danis Lída nagyszerű párja mindebben, végig elképesztő energiákat működtet a színpadon, harsányságát pedig gyönyörűen ellenpontozza a második felvonásban tapasztalható váratlan sérülékenysége. Játékának legnagyobb érdeme, hogy Lady megbomlásának ábrázolása mentes mindenféle öncélú vagy magakellető hivalkodástól. Nincsenek széles gesztusok, hangos toporzékolások vagy félreértelmezett közönségességek, itt a lélek gondosan eltemetett fájdalmai törnek felszínre, ő pedig nem tesz mást, mint átengedi magát ennek a ringató bűntudatnak.”
Dézsi Fruzsina: Belehalni a teljességbe, dunszt.sk

„Egy szerelmi drámához a rendezői ötleteken túl elengedhetetlen két, minimum nagyon jó színész, akik között az úgynevezett kémia is működik. Nagypál Gábor és Danis Lídia (Lady Macbeth) ezt a minimum elvárást messze felülírja. Danis Lídia megejtő természetességgel mintáz egy pajkosan kacér, hétköznapi nagyasszonyt, aki, noha folyamatosan jelzi kedvesének a megálljt, ott is próbálja átvinni a szerelmet a túlsó partra, ahol pontosan tudja, hogy már nincsen part. Nagypál Gábor, aki kisebb színpadokon többször bebizonyította, hogy képes nagy formátumú színpadi figurákat is színészkedéstől és bármiféle rápakolástól mentesen, emberléptékben életre kelteni, ugyanezt most a Jászai Mari Színház nagyszínpadán is megteszi. Macbethje az első sorban sem túlzó és az utolsó sorban is hat. Nem szenveleg és nem ágál: szenved, kételkedik és őrlődik. Danis és Nagypál nem teszik szerethetővé ezt a két nagyon is emberi alakot, akik (főként Macbeth) minden határon túlmennek, de egymáshoz tartozásukat irigylésre méltóvá formázzák, elkerülhetetlen elszakadásuk így valódi dráma.
A tatabányai társulat ismét megmutatja, hogy az egyik legjobb formában lévő hazai színházi csapat (…) Minden figura pontos és erős, ahogy az összjáték sem kevésbé az.”
Török Ákos: Valami bűzlik Skóciában, Art7.hu

„Eszményi zsarnokpárost alkotnak ők ketten, az akarnok trónbitorló, aki tele van félelemmel, kétellyel, s a fölötte zsigeri hatalmát gyakorló nagyravágyó asszony, aki testét, lelkét, pszichéjét is mozgósítva hajszolja bele a királygyilkosságba akaratgyenge férjét. Nagypál Gábor Macbethje sokat töpreng, és súlyos benső vívódások után szánja rá magát a döntő tettre; személyiségének ambivalenciáját, átváltozásait hűen tükrözi a markáns alakítás. Danis Lídia Lady Macbethje lágyan elomló nőiességből, érzéki szenvedélyből és kőkemény akaratból szőtt varázsos nőalak.”
Kovács Dezső: A zsarnokölés pszichológiája, revizoronline.com


„Szikszai Rémusz rendezése beletaszít minket a mélybe, zuhanás közben pedig a tatabányai társulat színészei fogják a kezünket, és a végén együtt törünk össze lelkileg. A szimbolikus megsemmisülés, ezen a külső és belső szinten, egyben közösségi és individuális élményként, ahogy kell, megtörténik. (…) Az utak lezárulásáról, a reménytelenségről, a jövőtlenségről szól ez az előadás, és persze közben boldogok is vagyunk, mert megint ámulunk, hogy ez a csodálatos tatabányai társulat mit tud velünk tenni.”
Macbeth, ketlampas.blog.hu

www.jaszaiszinhaz.hu * www.szkene.hu

16 éven felülieknek!

A program a szegedi MASZK Egyesület szervezésében, a Szegedi Nemzeti Színházzal együttműködésben jön létre.