1909-ben Vlagyimir Majakovszkij költő polgártársai arcába vágta a FORRADALOM TÍZ ÜZENETÉT, ezért tíz hónapot töltött rabságban. 1917-ben a forradalom október tíz napján tíz választ adott a tíz üzenetre – tíz választ, melyek megváltoztatták a világot. Azóta tízszer tíz év telt el. Emberek, van-e valakinek ma üzenete a forradalom számára? Vagy kényelmes a rabság? Kényelmes hallgatni e tíz üzenetet a forradalomról? Vagy csak Felhő van a nadrágotokban?
„Mladenović rendezése, amely egy Majakovszkij-versre szcenírozott forradalom-show, a színház közéleti és esztétikai politizálásának határmezsgyéjére tereli a játékot, ezáltal a forradalmiság lehetőségét nem üres provokálásban, hanem vizualitásban, játékstílusban és a színházi hatásképzésben keresi. [...] Talán ezért is volt rendkívül erős rendezés a Felhő a nadrágban, mert nem az absztrakciók szintjén maradva vágta a néző arcába a „Tudjátok egyáltalán, hogy mi a forradalom?” jajszavát, hanem a személyességen keresztül mindennemű (színházi) forradalmisággal szembeni szkepszist is érzékeltette.” Fritz Gergely: Szenvedéspornó és forradalom-show, tiszatajonline.hu
„A Kosztolányi Dezső Színház művészei Kokan Mladenovic
vezetésével a humort, az iróniát és a sziklakeménységű tényeket ragadták meg, vették magukhoz, rágták meg és adták vissza a nézőknek egy könnyfakasztó előadásban. Könnyekről beszélek: ritka a néző életében, amikor egyszerre fáj a hasa a nevetéstől és gyomorgörccsel sírdogál. Itt a két véglet között is minden érzelmet szétszálaz az előadás, miközben a gondolatok forradalmi, feszült hangulatban szaladgálnak az ember fejében.” Bali V. Gergő: “Semmi sem jár akkora huzattal, mint amikor az ember nyitott a változásra”, 28. THEALTER blog
„A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház hat terepmintás jelmezbe öltözött színésze mikrofonba üvölti mind a tíz üzenetet, mintha egyenesen Urbán András idomította volna őket erre, pedig az előadást Kokan Mladenovic rendezte. Az első jelenet után színes ruhácskákba öltöznek fiúk és lányok, vége az Urbán-idézetnek, és kezdetét veszi egy revü, színes-szagos vidámság, a város, a vezetés, a nagy fizetés ünneplése, kiosztják a rózsaszín szemüveget (a végén sajnos visszakérték, pedig hazahoztam volna), és jöhet a penészes kenyér dicsősége, ének, tánc, happiness...” Csáki Judit: Angazsált színház, Revizor
„[…] minden teljesen megváltozik: a szürke panelek pinkbe fordulnak át, a közönségnek rózsaszín szemüvegeket osztogatnak, a hat színész a munkaruhákat rikítóan színes női kosztümökre cseréli le, és mindnyájan arról kezdenek beszélni, hogy mennyire elégedettek a helyzetükkel, a munkájukkal, a fizetésükkel, a várossal, a hatalommal. Olcsó szatírának tűnik az elmondottak alapján, tudom. Ám az előadást mindvégig a szöveg határozza meg, az pedig bátor, de nem kérkedik a bátorságával, aktualizál, de nem szájbarágósan csinálja, és úgy önironikus, hogy az egy pillanat erejéig sem válik visszatetszővé.” Pressburger Csaba: Hol a forradalom, barmok?, Színház folyóirat
Az előadás idén elnyerte a 28. THEALTER Közönségdíját, valamint Béres Márta kapta a fesztivál Különdíját a minden esetben téttel bíró színészi játékért a Kosztolányi Dezső Színház Felhő a nadrágban c. előadásában és az Újvidéki Színház Hasszán aga felesége c. előadásában nyújtott alakításáért.
Támogatók: Szabadka Város, Magyar Nemzeti Tanács, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma Szponzor: Danilo Kiš Alapítvány
Jegyár: 3500 Ft Jegyvásárlás: - online a jegy.hu-n - a Szegedi Nemzeti Színház jegyirodájában: Stefánia 6., nyitva tartás: hétfő–péntek 10:00–17:00, szombat 10:00–12:00, tel.: 62/554-714; 62/554-715; 62/554-716, email: ticket@szinhaz.szeged.hu
Szereplők: Béres Márta, Kiss Anikó, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek, Nagyabonyi Emese
Az orosz szöveget fordította: Eva Pavletić
Dramaturg: Góli Kornélia
Zeneszerző: Irena Popović Dragović
Díszlettervező: Marija Kalabić
Jelmeztervező: Marina Sremac
Mozgás: Kiss Anikó
Rendezőasszisztens: Szerda Zsófia
Rendező: Kokan Mladenović