MESH

Előadók: Csuzi Márton, Gaál Júlia, Darabont Áron, Jessica Simet, Taba Benjámin
Zene: Miguel Marin
Jelmeztervező: Fazekas Endre
Produkciós asszisztens: Czveiber Barbara
Koncepció, koreográfia: Guy Nader, Maria Campos

Öt táncos hangolódik a térben egymásba épülő rendszerekként illeszkedve és összeolvadva, mint a folytonos együttműködésben és kapcsolódásban áramló, utat kereső részecskék. A fegyelmezett, kiszámított utazás a figyelmünket a tér- és időérzékelésre irányítja, az itt és most megtapasztalására hív.

A Mesh alkotópárosa, a spanyol Maria Campos és a libanoni Guy Nader a tánc nemzetközi élvonalába tartozó alkotók, munkáikat letisztult, intellektuális és egyben elegáns fogalmazásmód jellemzi. Guy a színházon keresztül érkezett a tánc világába, színészként, rendezőként kezdett dolgozni, majd 2009-tól lett Maria Campos koreográfus társalkotója. Munkáit bemutatták többek között Libanonban, Spanyolországban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban és Dél-Koreában.

„Számomra szakmai csemege az előadás, mert érteni vélem a mozdulatok és a tér birtokba vételének viszonyát, lelki szememmel látom egy-egy mozdulat távolba elnyúló, téralakító meghosszabbított hatásmechanizmusát, és élvezem a mozgó testek olajozott fogaskerék-illeszkedését. Ez utóbbi „mozgó puzzle” a Meshben finom arányérzékkel gyarapszik szerteágazó (térfoglaló) konstrukcióvá."
Kutszegi Csaba: Az idegeinkkel játszanak, Tánckritika.hu

„A mozdulatsorok tudományos precizitással vannak megtervezve és végrehajtva: a koreográfia tűhegyes pontossága hihetetlen odafigyelést és – ami ennél is fontosabb – jelenlétet követel meg a táncosoktól, mellyel párhuzamosan az egyéni teljesítmény helyett a csapatmunka kerül a középpontba.  Amit látunk, az színtiszta tánc, mely nélkülöz minden sallangot, mögöttes jelentést: a darab Egyed Bea szólójával veszi kezdetét, amihez egymás után csatlakoznak a társak. A táncosok folytonos érintkezésben vannak egymással, keresik, hogy milyen formában tudnának tökéletesen egymáshoz illeszkedni, különböző fajta hurkokat alakítanak ki együtt, míg végül minket, nézőket is behálóznak. A mozdulatok lendületessége, könnyedsége és egyszerűsége magával ragadó: miközben azt nézem, hogy hogyan hintáztatják Simkó Beatrixot a kezénél és a lábánál fogva, majd lendítik át a fejük fölött, régi gyerekkori álmom, a hintán való átpörgést érzem megvalósulni – érzem, mert az előadás nem csupán a szemünkre hat. E behálózott állapotban pedig az idő múlása megszűnik érzékelhetőnek lenni, és helyette az idő tartamára fókuszálunk, arra, amit a mozdulatokon keresztül nézőként mi is megtapasztalhatunk – s ezen a ponton érkezünk el az előadás csavarjához, hogy végül csak megfogalmazódik a mögöttes jelentés, a „dráma”, mely azonban mindenkinek mást és mást jelent.”
Antal Klaudia: Színtiszta élvezet! Színtiszta élvezet?, szinhaz.net




LABIRINTUS

Alkotók / előadók: Gaál Júlia, Rácz Réka, Tóth Laura, Simet Jessica, Csuzi Márton, Darabont Áron, Kelemen Krisztián, Újvári Milán
Zeneszerző és zenei szerkesztő: Kunert Péter
Fénytervező: Kovács Gerzson Péter
Díszlet: Duda Éva
Jelmez: Masa Richárd, Opra Szabó Zsófia
Produkciós munkatárs: Czveiber Barbara
Koreográfus: Duda Éva

Rengeteg akadállyal küzdünk meg nap mint nap, belső és külső korlátokkal egyaránt. Életünk szinte minden napját szokásaink, függéseink, szenvedélyeink befolyásolják, meghatározzák döntéseink és kapcsolataink alakulását. A japán művészet hangulatát idéző előadás speciális vizuális elemei, kellékei hol hídként kötik össze a szereplőket, hol hátráltatják mozgásukat és szabadságukat, időnként pedig fenyegető fegyverként jelennek meg. A geometrikus formák, valamint a díszlet és a jelmez szabályos kontrasztjai egyaránt a korlátokat szimbolizálva, különleges, expresszív látványvilágot kölcsönöznek az előadásnak. A Labirintus a 2010-es OverDose című produkció felújított változata.

„A nyomás kollektív, a deformáció egyéni: egyeseket emelnek a rudak, másokat összenyomnak, megszabják az utat, limitálják a szabadsági fokot. A filmszerűség, a képek és átállások fegyelmezett váltakozása és Kunert Péter lebegős, technokrata-animál zenéje egy nyomasztó, monokróm, mégis izgalmas világ illúzióját hozza, ahol a csoportdinamika élőbbnek hat, mint maguk a figurák (…) Amikor megáll a hinta, és van időnk és lehetőségünk gondolkodni a saját korlátainkról… a koreográfus által megadott határok között, mégis szabadon.”
Gálla Nóra: Katicológia, Ellenfény Online

„Számos értelmezési lehetőséget kínál, mindenkiben a maga érzékenysége szerint mozgatja meg a képzeleti mechanizmusokat, érzelmeket, azokat az asszociációkat idézi fel, amiket az életünk sugall. Persze csak bizonyos keretek között enged teret ezeknek, hiszen mégiscsak az irányított lehetőségek terrénuma a Labirintus, olyan, mint egy szépen megoldott egyenlet.”
Bartuc Gabriella: Partiarcok, kutyák, csapda – összefoglaló a XX. Tánc Fesztiválja előadásairól, SÉD folyóirat
www.evaduda.net

Támogatók: NKA, EMMI, Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata, Trafó Kortárs Művészetek Háza, Movein Stúdió

Az előadás a Napfényexpressz sorozat része
A Napfény Expressz a szegedieknek a gyors kapcsolatot jelentette a fővárossal. Azok a táncművészek, akik anno a tánc központjába igyekeztek, ezzel a vonattal jutottak el leggyorsabban. A MASZK Egyesület 2016-ban indította el sorozatát, melyben olyan táncosokat hívunk haza Szegedre, akik saját produkcióikkal vagy társulataikkal elismerést szereztek maguknak, így öregbítve városunk hírnevét is.
Ezúttal a szegedi születésű Duda Éva Imre Zoltán- és Harangozó Gyula-díjas táncművész, koreográfus, rendező társulata a vendégünk.