A THEALTER nulladik napján nagy sikerrel bemutatott előadás újra Szegeden!

Müller darabja érzékeny, szenvedélyes, végletesen pontos látlelete az európai ember eszmei és társadalmi térvesztésének. Laclos levélregénye ürügy Müller számára, hogy a Veszedelmes viszonyokat átültesse két ember halálos játékának terébe és idejébe – elsősorban a szerelem és a kéj utolsó esélyeként. A Forradalom előérzete és a permanens harmadik világháború „után” érzése egyszerre szabja meg és tágítja ki a darab értelmezési lehetőségeit, hiszen a „Forradalom” ma már egy olyan legelő, amelyen minden kiszikkadni látszik, a harmadik világháború maga volt a hidegháború, ám nem csak ezeknek vagyunk utána, hanem Müller korának is.
Csak az ember maradt.
Nem a helyén, nem is a történelembe vetve, hanem egyre inkább a virtuális térbe involválódva.
Csak az ember maradt, a test és a szenvedély.


„Az ellenállhatatlan sodrással örvénylő, s a szövegek bonyolultsága ellenére mégis valamiféle egyszerre vonzó és izgalmas verbális aberráció jegyében szédítő gyorsasággal felhangzó mondatok időnként túllicitálni látszanak az emberi befogadóképesség korlátait; mindezt azonban nem hiányosságként, hanem az előadás (és persze Éder Enikő és Harsányi Attila) vitathatatlan erényeként, sőt, közvetlen örömforrásként érzékeljük.” (Gyulai Zoltán: Thealter U21 (2011), Apertúra Magazin)

„A két fiatal színész olyan elemi erővel adta önmagát szerepeihez, hogy díszlet, zene és minden egyéb más csupán lehántható rétege volt az előadásnak. A néző csak a két ember személyes viszonyára, szenvedélyére fókuszált, csak maga az ember érinthette meg. Müller jól meghatározta drámájának helyszínét, „szalon a francia forradalom előtt, vagy bunker a harmadik világháború után”. A Zsinában a helyszín egy hatalmas női test volt, melyen és melyben tépte, marta és szerette egymást a két ember, időnként felcserélve nő és férfi szerepét. Ebben az értelemben a női test a bunker, melyből nincsen menekülés, minden az aktus körül forog. Az aktus annyira személytelen és embertelen, hogy a test bunkerébe zár. Ezeket a „veszedelmes viszonyokat” a német drámaíró valami egészen elképesztő erejű és mégis költői szépségű szöveggel fogalmazza meg és mondatja el a szereplőkkel, hogy a néző számára ne lehessen menekvés. És ebben láttam a két szereplő zsenialitását is. Szuggesztív jelenlétükkel és a környezetet elhomályosító szövegértelmezésükkel hamar szembesítették a nézőt saját hibáival és bűneivel, bevonva ezzel a játékba. Minden más, amiben találtam, vagy találhattam volna hibát, jelentéktelenné vált.” (Petró János: Thealter U21 blog – Nulladik nap: Veszedelmes viszonyok, szegedMA.hu)


www.akamara.ro

16 éven felülieknek!

Támogatók: Bethlen Gábor Alap, Arad Város Önkormányzata, SZMJV Önkormányzata, MASZK Egyesület (Szeged), Factory Creative Studio (Szeged)