Eddig nem szóltunk. Vártuk, hogy szóljon a színházad. És, mit is mondtunk volna? Hogy meghaltál? És azt hogyan csinálják? Hogyan csináltad? Hiszen csak leléptél a színről. Éppen a székem mellett, amikor kergetőztetek a Gergővel.
Hopp, hopp!
Mindegyikőtök lába egy pillanatra a színpad mellé lépett. Meg sem billentél. Néztelek, ahogy Gergő után egy kicsike csúszással mondod a Miatyánkot.
Amen – mondta Gergő.
Amin – tetted hozzá, halkan, románul. Tegnap este. Egy Régi Zsinagógában, ami nem templom már, így minden istenek lakóhelye.
A színházé is.
Volt valami elintézendőd? Kerested a hitet? A hitet magadban, amit nem hittél el nekünk? Pedig egy pillanatra, nyáron, abban a pincében, mintha megadtad volna Magad.
Hogy sikerült.
Mert a mi hitünket visszaadtátok. Visszaadtad. A csupasz pincékbe vetett hitünket. Hogy két test csupán! Hogy két lélek! Hogy színház! Hogy ennyi az egész. Ennyi a minden.
Mondtam Neked, hogy Paál Istvánt is visszahoztátok
Visszatérítettétek a hitébe, amit zuhantában, egy hajdani, februári napon, tizenkét éve veszni látott.
Mosolyogtál kicsit.
Mosolyogtál kicsit tegnap este is, álltál, a plafont nézted, és fölé, fölé a falnak. A szemed összehúztad, na!?
Na?
Kérdezte a tekinteted. Van ott valaki? Én kopogok.
Ha lehetne, ha lehetne nem kopogni, így! Ennyire visszavonhatatlanul, és ennyire megmásíthatatlan makacssággal be is lépni.
Fellépni.
Színre lépni.
Ott, ahol sem rendező, sem néző, sem a Gergő, sem édesanyád, sem szeretteid, sem senkid nincsen.
Arra kérlek, hogy ne csináld! Hogy némán, mozdulatlanul, de még órák múlva is meleg testeddel fekszel a padlón.
Öleled Gergődet és ő is ölel.
Tessék felkelni! Hideg van, éjszaka, az előadás véget ért. Várnak.
Várunk!
Te jó vagy, de így nem jó!
Reggel próbád van. Ma reggel. Holnap reggel. Nem szoktál késni. Igaz?
Igaz?
Na, azért!

Részvétünk minden élőd felé múlhatatlan.
A hajdani tóratekercs szekrényébe, ahol tegnap játszottál, nem léphet be többé senki.
Kézzel írtátok oda, krétával, a falra – Lacika (-150 cm).
Ott lesz a Neved, míg por nem lesz az egész.
S amikor por lesz majd minden.
Legyen Neked könnyű a föld, Angyalom!

A szegedi MASZK Egyesület munkatársai nevében Balog József