Beköszöntő

Nem is olyan régen arra gondoltam/tunk, hogy az emberek találkoznak egymással. Arra gondoltunk/tam, nincs is ennél egyszerűbb dolog. A terek, amelyeket jól felfogott érdekükben bejárnak – utcák, boltok, uszodák, kocsmák -, mind arra szolgálnak, hogy jól érezzék magukat. Hogy jól érezzük magunkat. Hogy jól érezzem magamat.

Hogy jól érezzék magukat.
Hogy jól érezzük magunkat.
Hogy jól érezzem magamat.

Most arra gondoltam/tunk, hogy ehhez a három mondathoz keressük az utakat. A mondatok között keressük az utakat. Keresitek. Keresem. Hogy, miközben ez a világ legegyszerűbb dolga – hiszen, egyedül nem megy -, aközben sokan hajlamosak elveszíteni a kedvüket. A jó kedvüket a rosszabbik kedvük kedvéért. Mert a rosszkedvüket egyszerűen jobban ismerik. Ismerjük. Ismerem.
Nincs más dolgunk tehát, mint feltárni a bennünk élő, szunnyadó, kitörni készülő jót. Erre vannak technikák. Ehhez mások esetleg jobban értenek. Mindenki jobban ért ehhez. Csak hozzá kell érni a bennünk lévő jóhoz. Megsimogatni. Becézni.
Az a tér, a “Megálló”, ahol találkozhatunk alkalmas lesz erre. Mert alkalmassá teszik. Alkalmassá tesszük. Alkalmassá teszem.
Az alkalom tere lesz a “Megálló”, ahol egyszerűen jóban kell lenni. A jóban. Benne. Nyakig.
Aztán a bátrakkal majd alámerülünk.
Fulladásig!

(Balog József, a MASZK egyesület elnöke)