A SZESZ új előadásában, amelynek bemutatója 2009 nyarán a THEALTER fesztiválon volt, a Don Quijote-tematikát dolgozzuk föl, felmutatva a regény, illetve a színpadi feldolgozások számunkra fontos csomópontjait is.
Don Quijote döntése: hozz áldozatot. S a legnagyobb áldozat: tenmagad. Don Quijote egyedül volt. Az emberek között volt ő egyedül, s mégis úgy szívta magába a körülötte lévő világot; azt a világot, amelyet felfogott és érzékelt, azt a világot, amelyről korábban azt gondolta, hogy befogadó lesz vele szemben; mégis úgy szívta magába, mint az éltető napfényt a parányi fotoszintetizáló élőlény. S mi a tanulság? Képtelenek vagyunk ölelésünkből elengedni az általunk felépített illuzórikus világot. Erősen szorítjuk. Ez a tragédia? Ez itt a bökkenő? Mesék és álmok erdejébe igenis tévedjetek, emberek! Hisszük, hogy a játék: „Segít túllátni a szűk életen!” Megérinteni a másikat. Don Quijote rossz korba született. Éppúgy, ahogyan nekünk sincs ínyünkre ez a kor. Ezért színházat álmodunk magunk köré, amelyben boldogok lehetünk – egy időre.
(Czene Zoltán, rendező)
A Szegedi Egyetemi Színház 2003 óta működik. Darabjaik elsősorban a 18-25 éves korú, egyetemista nézőket célozzák meg, de természetesen a város szélesebb közönségének érdeklődésére is számítanak. A SZESZ mára talán fontos szereplőjévé vált Szeged művészeti életének, s a fiatalok színházi/színházra nevelésében is oroszlánrészt vállal, összekötő kapocs a Bábszínház, a Szegedi Nemzeti Színház, a Szabadtéri, a Pinceszínház és a szegedi alternatív színházi világ között. Egy civil, „alulról jövő” kezdeményezés, amely önerőből jött létre, s tartja fenn magát.
www.szesztarsulat.hu
Gyurkó László és Vészi Endre drámája alapján írta és rendezte: Czene Zoltán
szereplők: Sánta András, Manga Dániel, Kincses Kornélia, Erlauer Balázs, Molnár Tünde, Eller Éva, Hajdú Péter, Mizsei Viktor, Trabalka Cecília, Dohar G. Nándor
mozgás: Seres István (Pipu) m. v.
fény-hang: Szabó Gábor
a rendező munkatársa: Galkó Janka