"A díszletet mindössze négy fekete sámli, egy fehér lepel és tiszta, fehér fény alkotják, a több tíz szereplőt csupán két színész (Erdély Andrea és Mikes Imre Elek) jeleníti meg, a hasonló előadásoknál rizikós erőltetettségnek és követhetetlenségnek azonban nyoma sincs. Kapunk viszont helyette gördülékeny színváltásokat, és mindkét értelemben könnyfakasztó jeleneteket. A történet szép ívet jár be: az egyik percben még fekete humorba hajló gúnyolódással vesznek egymástól elégtételt, a rákövetkezőben pedig a majd’ mindenki számára ismerős egymás máját tépő héjanásznak lehetünk szemtanúi. Bebizonyosodni látszik, amit mindig is sejtettünk: a két embert szorosan egymáshoz láncoló, elemi erejű összetartozás nem feltétlenül (sőt, talán legkevéssé) a kölcsönös szerelemből táplálkozik. És hogy ennek ellenére mégis mennyire eltéphetetlen egy ilyen kapcsolat, mi sem mutatja jobban, hogy alapjaiban még az sem tudja megrengetni, ha az egyik fél még halála után is képes megcsalni a másikat…"

A teles írás itt.