Merthogy nincs. Nem múlt ki és nem szüntették meg, soha nem is volt. Minden szomszédunknak van: szlovákoknak, cseheknek, a lengyeleknek kettő is, szerbeknek, bosnyákoknak, "még a románoknak is" - ez elég rosszul hangzik, de tény: még a magunknál sokkal szegényebbnek hitt románoknak is ott van a szebeni nemzetközi fesztivál. Aki tájékozódni akar, kíváncsi arra, hogy mi van a világban, az elutazik: Nyitrára, Pilsenbe, Torunba, Wroclawba, Szarajevóba, Belgrádba, Bécsbe vagy persze Avignonba, Edinburghba. Ha valaki tényleg kíváncsi.

De kell-e nekünk ilyen fesztivál? Minek? Miről szóljon? Akarjuk-e tudni, hogy mi van a világban? Lehet, hogy akkor kicsit másként látnánk magunkat?

A vita résztvevői egyhangúlag megállapították: ilyen fesztiválra márpedig szükség van. Persze, pénzbe kerül: három- és négyszázmillió közé tehető egy komoly fesztivál költségvetése.

És?

Furcsa, de ebben a pénztelennek hitt és csúnya restrikciókkal teli világban egy nemzetközi színházi fesztivál létrehozásának legnagyobb akadálya mégsem a pénz hiánya. Nem tudjuk, hogy hiányzik-e ez a pénz, persze azt sem tudjuk, hogy van-e. Azok a kicsiny és (mind művészi törekvéseik, mind anyagi lehetőségeik tekintetében) meglehetősen erőtlen fesztiválok, amelyek vannak, nyilván azt állítanák, hogy ebben az országban nincsenek (állami, alapítványi, szponzori és egyéb) források egy ilyen eseményre. A Nemzeti Kulturális Alap elnöke viszont csak annyit mondott: ha van gondolat és akarás, egy fesztivál szándéka képviselhető. Vagyis, akár pénz is lehet rá.

Tény: egy fesztivál kulcsa - mint minden jelentős eseményé - az ember, aki akar. Ahogy Csehov mondja: L'homme, qui a voulu. Hogy tehát nálunk nincs nemzetközi színházi fesztivál, az nemcsak annak köszönhető, hogy egy bezárkózott és önelégült színházi kultúrában élünk, amely csak magára kíváncsi, hanem hogy hiányoznak azok a kezdeményező művészek, akik akarnak valamit. Azok a személyiségek, akik dinamizálni tudnák ezt az intézményrendszerében és a leosztott lapok miatt is mozdulatlan színházkultúrát. Mellesleg egy innovatív kulturális projekteket támogató magánalapítvány a vita végén felajánlott egy szalonképes összeget arra, ha valaki kidolgoz egy jó ötletet. Úgy tűnik, nem jelentkezett senki. Most az alapítvány pályázatot írt ki ugyanerre. Keresi az embert. Aki akar.

Tompa Andrea