“Nehéz lenne pontosan kiemelni egyetlen központi kérdést a Horváth János Antal rendezésében felvetett rengeteg témakörből. Meddig mehetünk el a családunk védelmében? Mi az a pont, amikor fel kell ismernünk, hogy nem védelmezhetünk valakit tovább? Mennyiben tekinthető enyhítő körülményként a rossz gyerekkor abban, ha valaki szörnyeteggé válik? A darab nem keres mentségeket, nem moralizál, de minden oldalt és körülményt megmutat.
Érvek, ellenérvek csapnak össze olyan kérdésekben, ahol minden lehetséges döntés és végkimenetel csak rossz lehet.”