"Widder Kristóf rendező cselesen helyezte el a szereplőket a térben, néhány szék segítségével is simán megelevenedik az orvosi rendelő, a temető vagy az otthoni konyhapult, és mindegyikre jut egy-egy torokszorító jelenet. Mégsem sírunk, mert egy frappáns mondattal újra és újra feloldják a helyzetet, hogy a cselekmény végül izgalmas lezárást kapjon. Milliószor elhangzott már, hogy a gyerekvállalás magánügy – de tényleg az. Ha valaki mégis közösen gondolkodna róla, akkor azt csak úgy érdemes csinálni, mint a KV Társulat, az Emancik és a MASZK. Előítéletek nélkül és kellő érzékenységgel."