A Női Vonal ebben az előadásában egy nagyon is kézzelfogható matériához nyúl, mégpedig a földhöz. A föld, amin állunk, a föld, amibe megyünk, a föld, amiből élünk, a szülőföld, amiről elmélkedünk ezúttal. Magyarság, magyarkodás, magyarnak lenni. A rántott csirkétől vagyunk-e magyarok, vagy a szépen kiejtett magyar szótól? Egyiktől se. Nem tehetünk róla, hogy magyarok vagyunk és ráadásul nők. Nők vagyunk, de férfi csizmát húzunk a meztelen lábunkra, és úgy hallgatunk, mint ahogy csak a magyar paraszt tud hallgatni. Fekete kendős nők, ülnek, mint varjak a fán és kárognak. Kikárogják magukból a múltat és jövendőt. Ki ne ismerné a vasárnapi ebédek magyarnótás-rántottcsirkés nyomott hangulatát. Erről károgni kell, mert különben megfekszi a gyomrunk.
Galéria