Mi jut eszedbe, ha meghallod Gobbi Hilda vagy
Őze Lajos nevét? Volt szerencséd színpadon vagy filmen látni egy-egy
lenyűgöző alakításukat? Esetleg vásároltál téglajegyet, hogy
felépülhessen az új Nemzeti Színház? Vagy fogalmad sincs, kik ők, de
érdekel a színház, és az is, hogy érzik magukat, miben hasonlítanak és
miben különböznek tőlük azok a fiatal színészek, akik a kortársaid, és
most próbálnak boldogulni a pályán? Ha bármelyik kérdésre igen a válasz,
gyere el, nézd meg az előadást, és ha maradnak kérdéseid, szegezd az
alkotóknak!
Kanyargós beszélgetésfolyam, ami azonban valós
interjúkból lett összegyúrva. A két színész Gobbi Hilda és Őze Lajos
bőrébe bújik – végül mégis saját magukról beszélnek.
„A FAQ
Színház szombat estére, a Bánkgyöngye Panzióban ezt a fajta kérdezni és
magunkról mesélni tudást, másikra figyelést koronázta meg egy
kétszereplős előadással, a Barcsai Bálint által rendezett Gyakran
ismételt kérdésekkel. Massaoudi Emina és Martinkovics Máté Gobbi Hildája
és Őze Lajosa beszélgetett egymással a feltett kérdések kapcsán az ő
koruk színészetéről, emberségéről úgy, hogy közben fregoli módjára a
saját pályakezdő színészi létezésük is benne lüktetett. És ebben a
lüktetésben ott pulzált a tehetség játszani- és megmutatni akarása, a
fiatal-öreg elődök alázatával, profizmusával. És bár a kérdések nem
záporoztak, de abból a párból is éreztük, hogy a színészet, a
színészetük nélkül még Fran Palermo is kevés ahhoz, hogy az együtt,
egymás társaságában levés önfeledt egymásra csodálkozni tudása szombat
este csont nélküli legyen.” Csatádi Gábor: Mi a sok, mi az elég? – avagy a mindennapi szopófantomunkat add meg nekünk ma!, potszekfoglalo.hu
„Munka
közben is volt alkalmam színészeket látni, ugyanis a Bánkgyöngye
Panzióban a Gyakran ismételt kérdések – Interjúszínház
beszélgetésfolyamát Messaoudi Emina és Martinkovics Máté gombolyították
le az összegyűlt harminc néző elé. Al-Farman Petra dramaturgot külön is
meg kell említenem, mert Gobbi Hilda és Őze Lajos valós interjúiból
összeollózott beszélgetés nagyon finom átmenetekkel vezet át minket a
két fiatal színész őszinte önvallomásaihoz. Messaoudi és Martinkovics
(akik 2018-ban a Fullajtár-Zsámbéki osztályban végeztek az SZFE-n) nem
utánozzák, de hanghordozásukkal, néhány gesztussal felidézik a két
legendás színészt. Őzéről összetettebb kép alakulhat ki
bennünk az elhangzottak alapján, egy olyan színész portréja, aki
hiábavalóan üldözi a tökéletességet, és csak az előadások ideje alatt
érzi jól magát a bőrében. Gobbi Hilda – talán leszbikusságát palástolva –
keveset beszél magáról, sokkal inkább az általa alapított
színészmúzeumról vagy a halálhoz való viszonyáról. A még pályájuk elején
járó színésztársaik „interjúikban” az egyetemi évek küzdelmeiről
(kitörés a rájuk osztott tipikus szerepekből) és az azóta eltelt három
év nehézségeiről (sok kisebb munka összetorlódása, idő- és pénzhiány)
beszéltek, miközben reflektáltak az éppen folyó, általuk játszott
előadásra is. A zenei kísérettel elénekelt kuplék is kétarcúak voltak:
klasszikusan indultak, de elektromos gitárral kísért kortárs változatban
értek véget.” Váradi Nagy Péter: (El)vonuló viharfelhők, kulter.hu
A vendégjáték támogatója: NKA Színházművészet Kollégiuma
Galéria