„a nagy művészethez is kevesebb kell
majdhogynem semmi
de az valahogy kell
azt valahogy ki kell bírni
azt valahogy ki kellene bírni”
(Tolnai Ottó: Vinkler Madár című festménye alá)

Játszódik a Green Doorban, Palicson, egy Tolnai-felolvasáson, ahol Kosztolányi Dezső (Színház) átbukik, átesik a Tolnai Lexikon kartonfedelén, úszás, úszás… via Chicago…

Urbán Andrással, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgató-rendezőjével 2003 óta működik együtt a MASZK Egyesület, a közös munka eredményeképp eddig 8 előadás jött létre, amelyek közül több itthon és külföldön is rangos fesztiváldíjakban részesült. Legújabb produkciójuk a hetvenéves Tolnai Ottót köszöntő 20. THEALTER fesztivál felkérésére készült, a költő legújabb, A kisinyovi rózsa című versétől inspirálva. A társulatnak ez a harmadik Tolnai-adaptációja a MASZK Egyesülettel együttműködésben.

„Szabadítsuk fel tehát mi is a színházat a dráma elnyomó uralma alól! Vagy lehet, hogy már nem is kell (lásd Urbán András Társulatát), hiszen nem is nevezhető már dramatikusnak az a színház, amelyben nincsen dráma, nincsenek konfliktusok, párbeszédek is alig (inkább monologikus egymás mellett beszélések), ahol nem a cselekmény számít, nem is a megoldás, sokkal inkább maga az előadásmód, vagy a színész, vagy legyen az, hogy a szöveg. A közönséget sem érdeklik már a konzervdarabok, a késztermékek, a szájba rágott értelmezések, aktívan részt kíván venni az előadás létrejöttében. Ez nem feltétlenül teljes interaktivitást jelent, nem kell a nézőnek is beleszólnia a történésekbe, pusztán annyi, hogy nem kap előrefogalmazott megoldásokat, saját magának kell értelmeznie azt, amit lát, saját magának kell irányítania elvárásait és következtetéseit.
De vegyük csak szemügyre közelebbről ezt A kisinyovi rózsát, a Tolnai Ottó-félét! Versnek hosszú, előadásnak rövid. Mit lehet vele tehát kezdeni? Urbán András szerint tovább kell gondolni. Fel kell olvasni kottaállványokról, elő kell adni öltönyökben és műbőr diszkóruhákban, részeket és felvonásokat kell neki csinálni tükrökkel és flamingókkal és zebrákkal és cinekkel. Össze kell vele piszkolni a színpadot. A darabnak olyan áttekinthetetlen kell lennie, mint maga a világ, de nem a világot kell ábrázolnia, csak annak struktúráját.”
(Markovics Annamária: A szép életnek cikóriaillata van, Magyar Szó)

„Amúgy az olyan, szöveget alázatosabban követő képek, mint például egy agyagfejbe döfött hatalmas kalaptű vagy a színpadon fel-feltűnő flamingók és csipkék finoman jelzik csak: mi most a Tolnai-univerzumban vagyunk. Igazán erőssé, meglepő módon, a színészek és szövegek nélküli jelenetekben válik az előadás. Mintha épp akkor tudna igazán tolnaiul megszólalni a színpad, amikor némává teszi a költészet jelenlétét. A zárókép is ezért tud különösen poétikus lenni: a színpad tele van tükrökkel, flamingókkal, és só szitál a cintányérokra. A só finom pergését az utolsó pillanatig hallani, olyan nagy a figyelem a teremben. És ez a só tényleg olyan hatást kelt, mint a Tolnai-beszéd, amely szerint úgy kell beszélni, mintha hajszál lenne a nyelven.”
(Turi Tímea: Tükör, Thealter, Tolnai, prae.hu)

„A programok közül Tolnai szövegeiből építkezett a nyitó előadáson az állandó vendégnek számító, a Maszk Egyesület által támogatott Urbán András Társulatának A kisinyovi rózsa – avagy Manhattan című, erős és folyamatos szövegjelenlétre, Tolnai-motívumokra, illetve a vizuális kontraszt, a performansz-technika és epizódok szembeállítására épülő kiváló előadása.”
(Gere Zsolt, revizoronline.hu)

www.kosztolanyi.org

Az előadás a MASZK Egyesület felkérésére és támogatásával készült.
Produkciós partner: Kosztolányi Dezső Színház (Szabadka)
Támogató: NKA Színházi Szakkollégium, Szülőföld Alap

Az SZTE Őszi Kulturális Fesztivállal együttműködésben.

Az előadás a MASZK Egyesület menedzsmentjében készült.