Új formáció mutatkozik be a Régi Zsinagógában, melyről így vall a csoport vezetője, Geltz Péter:
„Azok az emberek, akik az előadásban közreműködnek, a kölcsönös szimpátia és odafigyelés kapcsán szerveződtek szabadcsapattá. Meghívtuk egymást egy „vacsorára”, melyet nemsokára a Gázszív előadással fogunk együtt elkölteni. A művészek különböző „kocsmákból” érkeztek, a következők szerint:
Czene Zoltán – a Szegedi Egyetemi Színház rendezője, színész, dramaturg; Márkus Melinda és Csorba Kata – a Szegedi Nemzeti Színház színművészei; Szalkai Dénes és Rózsa Teodóra – a Kövér Béla Bábszínház bábművészei; Hajdú Péter – színész; Petró Annamária - az előadás munkatársa, színész (kisdada) és Geltz Péter - az előadás dadája.

Egy dadaista darabnak nincs koncepciója. Önmagában hordozza mindazt, ami mondanivalója van. Így nekem sincs koncepcióm, csak egy látomásom. Egy érzet, ami az alkotás folyamatában, a színészekkel és a zenészekkel történő együttgondolkodás során formálódik érzékelhetővé. Ez a mű költészet: organikus, szürrealista és impresszionista, az írás festészete. Dadaista, mert a szerző kijelenti, hogy a szöveg híján van a komolyságnak, miután semmi újítást nem hoz a színpadi technikába. Mégis azt érzem, amit szintén Tzara mond: ez a darab olyan, mint „a komoly gondolatban a végtelen előtt érezvén egy pillanat mélységét egy állat előtt.”

Még egy gondolat Tzarától:
„szabadság: dada, dada, dada
görcsös fájdalmak ordítozása,
ellentétek
és minden ellentmondása,
groteszkek, következetlenségek összefonódása:
az élet.”

Mindezt magában hordozza a Gázszív című színdarab is.”
Az előadás a MASZK Egyesület menedzsmentjében készült.