verbálisan textuális oralitás - Pilinszky János azonos című darabját fokozatosan mellőzve

Cselekedeteink legmélyén mi magunk, a szabad én, a csodálatos szabadság.


„Négy mikrofon, egy hokedli, egy lámpa, egy bölcsőszerű fél hordó és négy ember a színpadon. Két nő és két férfi. Semmi más. Vagyishogy nincs is szükség semmi másra, ha sikerül kifejezni a kifejezhetetlent. Óriási tér egy magányosan üldögélő, álldogáló, térdelő ember számára, akit a nézőtér vagy a színpad három pontjáról vallatnak. Záporoznak a kérdések, egyre kellemetlenebbek, egyre elviselhetetlenebbül lemeztelenítők. A határozott, kigondolt mondanivaló megdől, az irányítás kicsúszik a beszélő (immár vallatott) kezei közül, és a kérdező lelkiismeretszerű felülemelkedése elkerülhetetlen. … A színpad csupaszsága párosul a zenétlenség sivárságával, a tettek és a szavak az emberi gyarlóságot keményen, olykor kíméletlenül levetkőztetik, szemünk elé tárva a lélek és a szellem dantei köreit, gyűrűit és bugyrait, amelyek erős, ragadós hálót szőve fogva tartják a kitörni vágyót.”
(Török Arnold: Játék a rémálmokkal, Magyar Szó, 2007. június 13.)

Támogatók: NKA Színházi Kollégium, Tartományi Oktatásügyi és Kulturális Titkárság (Szerbia).
Együttműködő partnerek: Flórián Műhely - Mozgóház Alapítvány (Budapest), Kosztolányi Dezső Színház (Szabadka)

felnőtteknek szóló előadás!

Az előadás a MASZK Egyesület menedzsmentjében készült.