Burány Béla könyvének bemutatója

„Ezeket a történeteket nem lehet kipontozva közölni, mert a nép az erotikus és obszcén szavaktól sosem félt. Számára az erotika a beszéd tárgya volt. Kultúránknak ez a része érintetlen a népben.”
(Burány Béla)

Burány Béla vajdasági orvosprofesszor, néprajzkutató, az MTA köztestületi tagja. Könyve rendhagyó gyűjtemény, hiszen a magyar nép erotikus világáról, kultúrájáról nemigen jelenhetett meg korábban írott szöveg, ilyen gazdag szöveggyűjtemény pedig sem a Vajdaságban, sem itthon nem látott még napvilágot. A kötet több mint ezer szöveget tartalmaz, és nyelvében is rendhagyó, hiszen a gyűjtő eredeti nyelvjárásban írta le a történeteket, betartva a folklorisztika szabályait.

Egy kis ízelítő a könyvből:

Mé' piros a gólya csőre?

Mikor az Úr mëgteremtëtte az első embërpárt, először természetësen az állatvilágot, utána az embërëket, eléggé fáradt vót már. Az Ádámot ëgyedül teremtëtte, az föllebbëzëtt az Úrnál, hát tényleg, baj van, mëgcsináta az Évát is. Eléggé feledékönyen. Az állatok körülötte hancúroznak, szerelmesködnek, az Ádám is próbálkozik, de az Éván nem vót nyílás.
Újra a Nagytalpút vöszi elő az Ádám, az a homlokára csap:
- Ténleg!
Az Éva heverkődzött ott a napon, a vízparton, a gólya állt a legközelebb hozzá, azt kérte mëg, hogy a hosszú csőrivel csípjon már ëgy nyílást rajta!
A gólya ki is csípte. Vérës lëtt a csőre.
Az állatok összecsődültek, nézögetik, mi történt szögény Évával. Vérzik!
A legkíváncsibb ëgy kis majom. Ott helytelenködik.
Az Éva mint mindën szégyénlős nő, hogy në lássák má kellemetlen ügyeit, kapja a kis majmot, az ölibe vöszi, az ott fészkelődik, helyezködik. A vér alvad.
Aztán a kis majom mëgunja, fölugrik, a szőr odatapad a s.irül az Évához, nëki mëg csupa vérpiros lëtt a p.ája.
Ez is olyan maradt tovább, örökre.
Az Éva nézëgeti magát, hogy néz most ki?!
Gyorsan bëugrik az Eufrátëszba, hogy lëmossa ezt a kismajomszőrt magáról.
Közbe arra úszik ëgy kis hëringraj, oszt az ëgyik kis hëring eltéved, bëúszik a friss alagútba.

Hát má azt értjük, hogy mé' piros a gólya csőre, miért kopasz és piros a majomnak a s.e, hogy hunnan szőrös a p., csak azt nem tudtuk még mindég mëgállapítani, hogy most a hëring a p.szagú, vagy a p. lëtt hëringszagú, de büdös mind a kettő.

Krisztin Dezső (Adorján, 1928). Magyarkanizsa, 1988.