A produkció a Bipolar támogatásával, a berlini ACUD Színház, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és a szegedi MASZK Egyesület együttműködésében készülő, A beszélgetés című trilógia második darabja, melyet 2007. július 18-án a szegedi közönség is láthat, a THEALTER International – Szabad Színházak XVII. Nemzetközi Találkozója keretében.

Ulrike Borowczyk: Acud Theater: Brecht és az 1953-as felkelés

Két nő és két férfi katonai stílusú munkásruhában durva jazz-hangzatok kíséretében lefektetik műanyag-fólia játékterületüket, hokedlikra ülnek és rágyújtanak egy-egy szivarra, melyek izzó, pirosló pontokként parázslanak a sötétségben. És ekkor kezdődik a brutális nyomtatás a meztelen hátakra vörös pecséttel egészen addig, amíg a kínvallatásban elgyötört test nyers húsára nem kezdenek hasonlítani. A megalázottaknak azonban mégis sikerül elmenekülniük kínjaik elől.

Tömör, sűrű képekben ábrázolja a rendező, Urbán András az Acud Színházban, a német-magyar kulturális projekt, a Brecht - The Hardcore Machine című előadásban a költő és drámaíró Brecht művészi konfliktusát az 1953. június 17-ei, vérbefojtott kelet-német munkásfelkeléssel. Brecht Buckow-i elégiák című, az állam és a párt szerepében kételkedő gondolatiságú versciklusa inspirálta az előadást. Az előadás a párttal és az állammal szemben felmerülő kételyeket mutatja be szabadon Brecht Buckow-i elégiák című versciklusa után. Éppen ezért az önmagukban erőteljes jelenetek nem mindig könnyen értelmezhetőek. Mindenekelőtt a szerbiai Szabadkán működő magyar Kosztolányi Dezső Színház fiatal színészeinek köszönhető, hogy az intenzív mozgásszínházi előadás valódi élményt nyújt. Olykor-olykor idéznek Brechttől, természetesen magyarul – de ez nem jelent problémát az előadás megértésében.

Berliner Morgenpost, 2007. április 23.

Barbara Fuchs: A megcsömörlött Brecht

Fenyők és ezüstnyárfák közt száraz gallyakon futtotak, látták, hogyan áll „a tóparton kis ház a fák alatt”, figyelték a postást és könyvtárban voltak. És Brechtet és Buckow-t saját érzékeikkel akarták megtapasztalni.

A szegedi MASZK Színházi Egyesület és a berlini ACUD Színház közös projektjében, a Brecht – The Hardcore Machine című produkcióban az emlékezet és az utópia eredetének kutatása történik. Így kerülnek az 1953. június 17-ei kelet-németországi és az 1956-os magyarországi dátumok a középpontba.

Brecht viszonyulása az '53 júniusi felkeléshez ellentmondásokkal teli. Először védelmébe vette a felkelők elleni erőszakot. Később azonban rátelepedett a kétely. Menedékhelyén, Buckow-ban, a Schermützi-tó partján Svájcban, huszonkét verset írt a politikai eseményekről, melyeknek később a következő mottót adta:
„Ginge da ein Wind / Ware da kein Segel / Machte ich eines aus Stecken ung Plane.”

Hogyan olvassuk ma a Buckow-i elégiákat? Urbán András megismerte Brecht konfliktusait, rémálmait, félelmeit. Ezek a versek tele vannak éleslátással és élcelődéssel. Az új nyelvjárást Brecht „Kaderwelsch”-nek nevezte, és azt a tanácsot adta, hogy a kormány feloszlathatná a népet és újat választhatna helyette. A szövegek tömörek, poétikusak és politikusak, ezért kimeríthetelenek a játéklehetőségeik.

Urbán András átélt egy társadalmi törést és a háború szürkeségét Szerbiában, és ez őt néhány évre elnémította. 2004-ben a szegedi színházi fesztiválon volt a feltűnést keltő visszatérése. A 0,1 mg című, képekben gazdag rendezése Csáth Géza költőről elnyerte a leginnovatívabb előadás díját. Ezt követte 2005-ben a Sylvia Plathról szóló előadás. Urbánt mindig az egyén belső világa, krízisei és szenvedélyei foglakoztatják.

Most Brecht van soron. A cím – Brecht – The Hardcore Machine – arra enged következtetni, hogy a pszichológiai színház nagy ellenlábasa ihlette előadás egy kemény törés az eddigi irányvonalon. Nézzük hát a nagy dialektikus pszichológiai felboncolását!

Zitty Berlin, 2007. április 19.

Tom Mustroph: Miniatűrök

A színház beszéd nélkül is élményt nyújthat. Ezt a bölcsességet igazolja a jugoszláviai születésű rendező, Urbán András magyar színtársulata Brecht: The Hardcore Machine című darabjában az Acud Színházban, legalábbis az első 20 percben.

Magával ragadó a rendezés ötletgazdagsága és formai feszessége. A négy színész (Mészáros Árpád, Mikes Imre Elek, Erdély Andrea, Béres Márta) munkásuniformisban jelenik meg. Fehér szalaggal kijelölnek egy négyszögletű játékterületet. A sötétségben zseblámpával világítják meg a performatív miniatűrt bemutató partnerüket.

Mindenekelőtt rövid jeleneteket láthatunk az erőszakról és a hatalomról, az individuum elnyomásáról és megtöréséről. Egy pillanatig kirajzolódik a jelenet és a színész megmozdul a fényben, de a következő momentunban már vége és az alak alámerül az éjszaka sötétjében. Az egyéni jelenetek váltakoznak a csoportos koreográfiákkal.

A szemlélő fejében összekapcsolódnak az leíró epizódok Brecht azon szövegeivel, melyeket a színészek mondanak olykor az előadás folyamán. Köszönetet érdemlő, hogy ezeket egy papírlapon németül mellékelik a közönség számára. A költő Buckowi elégiák c. versciklusának kivonatairól és az 1953. június 17-ei felkeléshez fűzött megjegyzéseiről van szó.

Ellenállásból és elnyomásból, elvetemültségből és emberségből mozgatóérő keletkezik. Bizsergető élmény Brecht június 17-éhez fűződő reflekcióit magyar előadásban látni: az ottani 1956-os zavargások – nézőponttól függően - a sztálinizmussal ill. a szocializmussal való harc mély- ill. csúcspontjának számítanak. A magyar színészek egy fajta történelmi eredetiséget visznek a diskurzusba.

Azonban a jelenetmontázsok bizonyos idő után kimerülni látszanak, a drámai fejlődés nem jut eléggé kifejezésre. A játék és a szövegek már nincsenek egymásra vonatkoztatva. Konstellációjuk tetszőlegesen hat. Itt kimondottan érezhető a német fordítás hiánya.

Mégis, a hatásos kezdés miatt megéri megnézni ezt a produkciót, amely a Bipolar német-magyar kulturális program keretében jött létre.

Neues Deutschland, 2007. április 26., csütörtök (az archívum csak előfizetők számára érhető el)

A Rosenthaler Platz környéke. A Veteranerstrasse. Berlin különleges, rebellis művészi toposzai. Az Acud Művelődési Központ. Az alternatív kultúra (egyik) berlini központjában a szabadkai Kosztolányi Színház Bertold Brecht Buckowi elégiák című műve alapján készült, The Hardcore Machine című előadása, Urbán András rendezésében. Talán a környék, a városrész jellegének (ami nagyon fontos a színházi gondolkodásban) köszönve úgy tűnik, mintha ez az előadás éppen itt, Berlinben született volna. Először is Brecht. A nagy európai Brecht-kultusz, Berlinnel, a fellegvárral. A nyugati értelmiségiek más fogalmakban gondolkodnak, mint a keletiek. Azt hiszem, nem is értenek többé bennünket. A nyolcvanas években jobban értették, hogy mi történik Közép-Európában vagy a Balkánon. A színháznál maradva: ott Brecht aktuális, nálunk meg csak fanyalognak nevének hallatára. Paradigmatikus különbség. Urbán András produkciója mintha Berlinben született volna, a brechti motívumok a színpadi diskurzusa a harmincas évek Wilhelm Reichjére utal. De mégsem ott született, hanem egy elfojtott, apokrif, fantazmagórikus, diabolikus vajdasági világban. Kiderül, hogy egy balkáni magyarnak van mit közölnie a világgal. De ahhoz balkáni magyarnak kell lenni – mindenestől. A pesti kozmetikum hiteltelenné teszi a nagyvilágban. Meggyőződésem, hogy ezzel kezdődik a mi nagy művész kalandunk, s nem a budapesti utánérzésekkel.

Az eredeti bejegyzés Végel László honlapján